Szeretet


"
Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
Anatole France

2010. június 29., kedd

Malac vagy Boxer???


Néha elgondolkodom az emberek reakcióin, mikor sétáltatjuk a kutyákat. Ekkor kell rájönnöm, hogy nagy az isten állatkertje. Mikor kicsik voltak és sétáltattuk őket, azok az emberek akik nem ismerték ezt a fajta kutyát egyszerűen le malacozták. Ha kabát volt rajta a hidegben, akkor kinevették, mert nem láttak még kabátba öltöztetett malacot.
Volt olyan ismerősöm aki mikor elsőnek meglátta, szó szerint ezt mondta: "Na ne már!! Fúj de ocsmány! Ezt ti komolyan gondoljátok! És ez tetszik nektek, vagy csak hülyéskedtek."
De mi mindig kitartottunk a kicsikéink mellett, hiszen ők a mindeneink, mondhat bárki bármit, mi szerelmesek vagyunk a fajtába, és már csak mosolygunk a hülyeségeken.
De amit 2 nappal ezelőtt hallottam az tényleg túl tesz az emberi butaságon.: Reggel 7 óra után sétáltunk haza páromtól Diegóval, mikor is jött velünk szemben a járdán két suhanc 15-16 év körüli srác. Mi persze megálltunk és elengedtük őket. Erre az egyik ránéz és megszólalt: De szép boxer!!!!
Azt kell hogy mondjam nagyon poénos volt. Az emberek reakciói mindig nagyon viccesek, de ez azért már elég durva volt. Sokszor mikor sétálunk velük oda jönnek hozzánk 5-6 éves gyerekek és kérdezik, hogy ez ugye francia bulldog, vagy megkérdezik milyen fajta. Sokan azt hiszik milyen csúnya és az feltételezik, hogy harapós fenevad. Pedig véleményem szerint a bulldogok a legszeretetreméltóbb és legszeretetéhesebb kutyák. Ezért imádjuk mi annyira őket!!:)

2010. június 25., péntek

Ez történt velünk a hónapban










Ebben a hónapban is minden úgy ment mint eddig a kutyák körül.

Betegeskedtünk Digivel, ugyanis a doktor nem tudott mit kezdeni a vakaródzásával, a bűzmirigy gyulladása után. Így allergiásnak lettünk titulálva, ami egy újabb tápváltást hozott magával. Most már hipoallergén tápot kapnak a kutyik. Szerencsére nagyon szeretik, de Digi gondjai nem szűntek így sem. A bolhairtó cseppek ellenére bolhás lett és utána már bolha allergiára gyanakodott a doki, de igazából semmi hasznosat nem tudott mondani. Természetesen azonnal felvettük a harcot a bolhák ellen és lekezeltük egy nagyon jó szerrel (nem szeretném reklámozni), amitől most nem találok benne bolhát, de sajnos ugyan úgy vakaródzik. Most már csak a szúnyogokra tudunk gyanakodni a vakaródzás terén, mivel a popója felett van egy elkapart púpja, így gondoljuk, hogy most már a szúnyogok a hunyók, ugyanis a rengeteg eső miatt kiirthatatlanok. Persze nem elég nekünk a folyamatos betegeskedés, még Mollyka is segített rajtunk, ugyanis a kis gyagyás csajszi a játék hevében kiharapta Digike pofiját. Most már kezd helyre jönni végre az arca, de a sok betegeskedés ellenére örömmel jelenthetem a családunkba érkezésekor reménytelenül beteg kutya, Mollyka, makk egészséges és virgoncabb mint valaha.

Másik esemény ami folyamatban van nálunk, az Mollyka tüzelése. Már vagy 3 hete a fiúk körberajongják és magukévá akarják tenni a kis csajt, úgyhogy most nagy az izgalom, hogy mikor kezd el tüzelni. Jó volna ha még bírná egy kicsit, ugyanis készülünk a kutyókkal egy nagyszabású kutyás rendezvényre, a BULLDOG PIKNIKRE. Tisztára be vagyunk sózva és már a visszaszámlálás is elkezdődött, hiszen két hét múlva találkozhatunk ismeretlen ismerősökkel és Mollyt is nagyon szeretnénk magunkkal vinni erre a fantasztikus rendezvényre, amire már fél éve várunk, de ha a tüzelése az elkövetkezendő két hétben megkezdődik, sajnos itthon kell hagynunk szegénykémet.



A culiknak is tetszett a sátor kinyitva, egyből ki is próbálták:)





(Campturist-ezzel megyünk a piknikre)

A hónapban a változékony időjárás sem kímélt bennünket. Hol meleg volt nagyon,hol meg esett az eső, amit a kutyák nagyon nehezen bírtak. Mollyika fürdőzött a nagy melegbe a számukra feltöltött lavorban, Digi pedig szenvedett mert ő csak a pocsolyákban szeret fürdeni, amúgy ő nem szereti a vizet. A meleg napokban nagyon féltettük őket, főleg Diego bírja nehezen a meleget, őt éjszaka is ha úgy adódott vizes ruházni kellett, mivel jobb ötletünk nem volt hogyan hűtsük. Az esős napokat többnyire végigaludták, és ha kiszabadultak végre a lakásból boldogan játszottak kint az udvaron.

Úgy gondolom nagyjából ez történt velünk a hónapban és persze most volt egy fontos dátum, júliusban volt fél éve hogy 360 fokos fordulatot vett az életünk a kutyák érkezésével, és ezt nagyon köszönöm a sorsnak, hiszen ha mi nem vagyunk akkor és ott ahol,akkor most nem lehetne velünk a mi " kamasz fiúnk". Mollyit pedig az internetnek köszönhetjük, ami megint egy csoda, hiszen mi voltunk a megmentői, olyan körülmények között tartották.

Már csak egyetlen mondat: Még 12 nap és BULLDOG PIKNIK, irány Velence!!!!