Mikor karácsonykor hazahoztuk a kicsit azonnal megmutattuk Foltinak a keverék kutyánknak. Sajnos ez a bemutatás nem sikerült valami jól, mivel meg akarta támadni szegényt (még szerencse hogy nem raktam le a kezemből). Így sajnos az első 2 hétben Foltit be kellett zárni a számára kialakított helyre, vagy az utcára kellett kivinni Digikét. Aztán szép folyamatosan sikerült összeszoktatni őket úgy, hogy eleinte pórázon sétáltattam előtte a kicsit, utána pedig szép óvatosan elengedtem. Mondanom sem kell nagyon féltem, nehogy nekimenjen a mi Foltikánk, de amit én támadásnak véltem volna az csak játék volt. Így hát elég gyorsan lettek országos pajtások, sőt mára már Folti annyira szereti, hogy kiterülve hagyja hogy Diego húzza vonja a szőrénél fogva.
Másik nagy cimborája kezdettől fogva Beethoven a palotapincsi, aki mamáméknál él, és napi rendszerességgel látogatjuk, ezzel is ápolva a baráti viszonyt. Jennykével is jól megvannak, mivel ő volt az első barátja. Próbáltuk a kapcsolatot felvenni egy buldog fiúval, aki az ismerőseink kutyája, de első találkozáskor Giorgio (remélem jól írtam) támadásba lendült Digi ellen, a második alkalom is hasonló volt, így ki kellett csukni szegényt a lakásból. A harmadik találkozás alkalmával, viszont már Digi is harciasan viselkedett így nem lettek barátok, de még próbálkozunk!! Dióhéjban ennyit a kapcsolatokról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése