Diego műtétje 2010. január 9-én szombaton volt. Reggel 8:30-ra vittük a doktor bácsihoz, aki nagy naivan azt gondolta, hogy beinjekciózza Digike szemét körbe és kivágja a mirigyet. Hát ez sajnos nem így sikerült. Mivel nem engedte beadni az injekciót úgy rázta a fejét, kapott egy kis nyugtatót. Ettől kiterült mint egy kis béka. A doki beinjekciózta a szemét körbe érzéstelenítővel. Mi ennél a pontnál mondtuk azt Jocival, hogy inkább kint várunk. Kimentünk a váróba és 4 nyisszantás után már hívott is a doki, hogy mehetünk be. Mikor bementünk megmutatta, hogy milyen lett a szeme. Mondanom sem kell ő lett a világ legcsodálatosabb buldogbabája. Közben elmagyarázta az állatorvos, hogy ez még vérezhet és megmutatta, hogyan kell elállítani a vérzést. Ezután hazavittük a mi kis kinyúlt békánkat. Otthon leraktam a konyhába egy plédre, és folyamatosan mellette voltam. Még jó... Ahogy kezdett magához térni elkezdte rázni a fejét. Ekkor mondtam Jocinak, tuti ha felébred belekap a szemébe, és hogy szaladjon vissza a doktor bácsihoz és hozzon egy gallért nehogy valami baj legyen. Hát épp ráéreztem a bajra. Digi ahogy jobban magához tért egyszer csak belekapott a szemébe, amiből elkezdett ömleni a vér. Nagyon megijedtem mondanom sem kell. Ketten a húgommal lefogtuk, én meg nyomtam a szeme sarkát ahogy elmagyarázta a doktor. Hál istennek elállt a vérzés és bár számomra elég sokára, meg is érkezett Joci a gallérral. Ráadtuk, majd aludt tovább. Ahogy ment ki a kutyából a bódító hatás, egyre jobban próbálkozott a felkeléssel, addig míg hirtelen fel nem ugrott. A nap hátralévő részében a gallér viselését szokta kisebb nagyobb sikerrel, ugyanis mindig beleakadt a földbe. Az etetés és itatás elég nehézkesen ment. Inni még csak csak tudott, de az evés csak a tenyeremből ment. Eddig is nagyon hozzám volt nőve a drágám, de most főleg rám volt utalva. Este mivel az ágyunk mellett aludt a kosárba, arrébb toltuk az ágyat, hogy kényelmesen elférjen az általunk elnevezett "kalodában". Az éjszakát jól viselte és nem is vérzett a szeme. Persze a kis lávalámpás irányfény folyamatosan világított, hogy lássam mit csinál. Mivel nehezen evett a gallérban, de a szemének nem volt semmi baja (csak a szeme fehérje volt egy kicsit bevérezve), így reggel úgy döntöttünk levesszük róla a galért. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha délután nem kezd el rohangálni az udvaron mint a kisőrült. A nagy rohangálásban viszont elkezdett ömleni a vér a bal szeméből. A vérzést gyorsan elállítottuk és emiatt jobbnak láttuk visszaadni rá a gallért. A napjai egészen következő hét péntekig a gallérban teltek. Persze az evést csak kézből tudtuk megoldani. Csütörtökön visszamentünk a doktor bácsihoz, hogy megkérdezzük mitől vérzett be a szeme. Ő azt mondta, hogy a szaruhártya vérzett be, és ez nem attól van hogy belekapott, hanem attól, hogy ahogy a kábításból magához tért rázta a fejét. Elmondta a doktor, hogy mostmár abbahagyhatjuk a csepegtetést is. Mondanom sem kell a szeme szépen begyógyult és minden rendben van azóta vele. A szeme többet könnyedzik mint azelőtt, és a doktor bácsit is megtartottuk, sőt nagyon szeretjük.
A műtét után
Ilyen szépek lettünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése