Szeretet
"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
Anatole France
2010. április 9., péntek
Itt a tavasz
Mióta kijött a jó idő Digivel és Mollyval nem lehet a lakásban bírni. Napjuk nagy részét az udvaron játszva, őrjöngve töltik, csak szundizni és enni jönnek be a házba. A játékaikat kiköltöztettük, így a buli mehet éjjel nappal, sőt kaptak asztalos "keresztaputól" spéci kutyaházakat is, amikkel még ismerkednek. Az udvaron töltött játékukról íme néhány kép:
2010. április 6., kedd
Tőserdőn kirándultunk
Húsvét hétfőn kirándulni mentünk Lakitelek-Tőserdőre, a Tiszához. Délután 15 órakor indultunk 2 kocsival, ugyanis jöttek velünk húgaim-párostól, és sógornőmék. Azért mentünk ide, mert rég nem látott barátnőmékkel találkoztunk itt, aki Dublinban dolgozik és most jött haza pár napra. Mivel itthon csak felhős idő volt, úgy döntöttünk visszük a kutyákat is, had legyen egy szép élmény nekik. Igen ám, de azzal nem számoltunk, hogy útközbe hatalmas eső kap el bennünket. Így ez a kirándulás sajnos fél siker volt, ugyanis bár én találkoztam Ágival és végre személyesen beszélgethettünk, addig a picurok bőrig áztak pár perc alatt. Beültünk egy fedett részre a parton és mindenki magához vette a kutyiját melegítés céljából. Egy jó órát voltunk lent, majd indultunk haza. Még szerencse, hogy volt két takaró és a kutyákat azzal bugyoláltuk be, nehogy megfázzanak, meg ezerrel fűtöttünk a kocsikba. Hát a kutyák részéről sajnos azt kell mondanom, hogy nem volt jó ötlet elvinni őket, mert rossz volt az idő, ezért tanulságos volt a kirándulás.Legközelebb csak verőfényes napsütésben indulunk velük kirándulni, de egy biztos Tőserdőre még visszamegyünk, mert jó időben nagy élmény vár Digire és Mollykára.
Húsvéti ajándékok
Mivel a húsvét nem csak nekünk ünnep, hanem a kutyóknak is, így úgy gondoltuk meglepjük őket pár aprósággal. Húsvét reggelén kapták meg az ajándékokat. Előre kaptak kék és rózsaszín nemnek megfelelő etető tálakat. Húsvét napján kaptak tőlem, húgimtól és anyától: jutalomfalatokat, rágócsontokat és gumi játékokat, amik nagy örömünkre sípolnak is. Digike sípolós labdát kapott, Mollyika meg tehenet, de a képek magukért beszélnek:
Kutyaiskolába járunk
Mivel Diego kicsit vérmes a sétáltatások alatt és eléggé fogja az idegen kutyákat, így úgy döntöttünk megpróbálkozunk a kutyaiskolával. Immáron második alkalommal jártunk a kutyasuliba, több kevesebb sikerrel. Minden szombaton 15 órától van iskola, ahol engedelmességi és ügyességi feladatokat csinálunk a kicsivel. Csibészeltetést nem szerettem volna, hiszen kicsim nem házőrző, hanem házi kedvenc.
Az engedelmességi kiképzés során tanuljuk a lábhoz, ül, fekszik, hozzám vezényszavakat, valamint a kutya közömbösítést. Mindkét alkalommal sok új inger érte Diegot, ám még mindig fogja a kutyákat. Mi vagyunk a legfiatalabbak és a legkisebbek is, így vérmérsékleténél fogva elégé nehéz a tanulás, főleg hogy nem ránk, hanem a körülötte lévő kutyákra figyel. Remélem sikeres lesz a kutyasuli és a pici lelke megnyugszik, bár ha belegondolok, hogy egy kutya és neki nem feltétlen kell szeretnie a többi kutyát..., de egy próbát megér, hiszen készülünk a júliusi buldog piknikre Velencére, ahol nem volna szerencsés ha közel 250 kutya között őrjöngne.
Képek sajnos még nem készültek, de ha lesz akkor feltöltöm!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)