Ez is eltelt, vége van, és mi újra itthon vagyunk. Véget ért a tegnapi nappal az első Velencei tavi bulldog piknikünk, amelyre több mint fél évet vártunk. Vegyes érzésekkel tértünk haza, hiszen Diego drágám jóvoltából az egész Panoráma Kemping megismerte a nevét. Na de kezdjem a piknik előttről.
A piknik előtti napon, csütörtökön (mi pénteken mentünk le) elvittük a kutyikat állatorvoshoz, hogy nézze meg őket, minden rendben legyen velük a pikniken. Nagy megdöbbenésünkre semmi nem volt rendben velük. Mollyka hasa és füle mint kiderült, ekcémás. Digike sebe ami az arcán van, pedig gombás fertőzésbe ment át és talált a doki a szája körül is fertőzést. Kaptunk is a bajainkra egy csomó gyógyszert. Így indultunk hát neki a pikniknek.
Másnap reggel sajnos nem sikerült korán indulni, így a nagy melegben alig lehetett Diegoval bírni. Folyamatosan az ablakban akart lógni. Molly a szokásos nyugodt és békés alvást választotta.Végül 2 és fél óra alatt megérkeztünk a kempingbe. A kempingben a sok kutya és ember láttára Diego tisztára kikészült. Folyamatosan támadta a közelébe kerülő kutyákat. Mivel a szomszédaink kutyáját is felborította (de nem bántotta) így ők szóltak a szervezőknek, akik azt javasolták nézessük meg a doktori sátorba a kutyát, és adassunk neki nyugtatót, nehogy túl pörögjön és kikészüljön a melegen, meg nem szerették volna, hogy a többi kutyát is meg keljen kötni egy őrjöngő bulli miatt. Jocival tanakodtunk, mert nem szerettünk volna beadatna Diginek semmit. Mi bíztunk abban, ha hozzá szokik a helyzethez lenyugszik. Ám a szervezők már szóltak a dokinak, így hármasban ellátogatunk a dokihoz. A doki úgy döntött kifárasztja egy 3 perces futópadozással(persze a futás is nehezen ment, hiszen rengeteg kutya gyűlt körénk, és Digi mindet meg akarta támadni) és minden féle képen nyugtatót javasolt, de elmagyarázta ettől nem fog aludni egész nap és nem lesz kába. Így a futás után kénytelenek voltunk beadni neki a Vigorpet nevű étrend-kiegészítő gyógyszert.
A piknik előtti napon, csütörtökön (mi pénteken mentünk le) elvittük a kutyikat állatorvoshoz, hogy nézze meg őket, minden rendben legyen velük a pikniken. Nagy megdöbbenésünkre semmi nem volt rendben velük. Mollyka hasa és füle mint kiderült, ekcémás. Digike sebe ami az arcán van, pedig gombás fertőzésbe ment át és talált a doki a szája körül is fertőzést. Kaptunk is a bajainkra egy csomó gyógyszert. Így indultunk hát neki a pikniknek.
Másnap reggel sajnos nem sikerült korán indulni, így a nagy melegben alig lehetett Diegoval bírni. Folyamatosan az ablakban akart lógni. Molly a szokásos nyugodt és békés alvást választotta.Végül 2 és fél óra alatt megérkeztünk a kempingbe. A kempingben a sok kutya és ember láttára Diego tisztára kikészült. Folyamatosan támadta a közelébe kerülő kutyákat. Mivel a szomszédaink kutyáját is felborította (de nem bántotta) így ők szóltak a szervezőknek, akik azt javasolták nézessük meg a doktori sátorba a kutyát, és adassunk neki nyugtatót, nehogy túl pörögjön és kikészüljön a melegen, meg nem szerették volna, hogy a többi kutyát is meg keljen kötni egy őrjöngő bulli miatt. Jocival tanakodtunk, mert nem szerettünk volna beadatna Diginek semmit. Mi bíztunk abban, ha hozzá szokik a helyzethez lenyugszik. Ám a szervezők már szóltak a dokinak, így hármasban ellátogatunk a dokihoz. A doki úgy döntött kifárasztja egy 3 perces futópadozással(persze a futás is nehezen ment, hiszen rengeteg kutya gyűlt körénk, és Digi mindet meg akarta támadni) és minden féle képen nyugtatót javasolt, de elmagyarázta ettől nem fog aludni egész nap és nem lesz kába. Így a futás után kénytelenek voltunk beadni neki a Vigorpet nevű étrend-kiegészítő gyógyszert.
| ||||||||||||||||||||||||
Tehát ezt a gyógyszert kellett volna neki beadni reggel este a piknik alatt. A doki után, miután visszamentünk a sátorhoz nagy nehezen beadtuk Diegonak a gyógyszert és felállítottuk a sátrat. Kis idő múlva lementünk szétnézni a partra. Egyenlőre nem mertük elengedni, mert féltünk nekimegy a kutyáknak. A partra leérve bevittük a kutyákat a vízbe egy kicsit lehűteni őket. A vízben kiderült róluk, hogy profin úsznak és nagyon tetszett a víz főleg Mollykának. Mollyka egyébként egész idő alatt szabadon rohangált, ismerkedett, de ő alapból ilyen nyugodt természet.
A vízből kijöve Digit szabadlábra engedtük próba képpen, és megtörtént a nap csoda. Lenyugodva rohangált a kutyákkal, főleg a francia lányokkal. A fiúkra még mindig néha mérges volt, és az angolokat egyáltalán nem viselte el. Nagy szerelem szövődött Diegó és Gina a kis bézs bulldog között, amit öröm volt látni. Az első nap végére azért már szinte ismert bennünket mindenki, hiszen mást sem lehetett hallani: Digi nem, Diego nem szabad, Digike gyere ide...
Persze a gyógyszert este már nem adtam be neki, és az alvás sem volt valami kényelmes, ugyanis a sátrat nem lehetett úgy lezárni, hogy ne tudjanak kimenni a kutyik. Mivel nem akartuk, hogy reggelre a fél sátor tábort szétszedje Digike, így pórázra raktuk és a kezemre kötve aludtunk.
Másnap reggel mivel a szombati nap ígért rengeteg kutyát, reggel ismét kapott egy tabit a gyógyszerből. Ám szombaton nem nyugodott le csak a lányok közelében, és csak akkor amikor vizes volt. Az összes fiúnak neki akart menni. Folyamatosan morgott és ugatott és ha pórázon volt végig őrjöngte az egészet. Sokszor kellett felkapni a hámjánál fogva, mert féltünk nehogy megharapjon más kutyát. Végül is a szombati nap végére Diego lett a Panoráma Kemping réme. Folyamatosan balhézott, csak akkor nyugodott meg ha a sátornál voltunk, de akkor is csak addig, míg nem jött valaki a közelünkbe.
A harmadik nap végére már mindenki tudta Diego közelébe jobb ha nem engedi a kutyáját.
Molly a mi kis nyugodt csajunk mind a három nap szabadon ismerkedett, játszott mindenkivel. Nagyon büszkék voltunk rá. Igaz Digike jó pillanataiba is dagadt a májam, hogy tud ő ilyen is lenni.
Sajnos viszont ismerkedni nem nagyon tudtunk Diego temperamentuma miatt, és az interneten megismert ismerősökkel sem tudtunk nagyon ismerkedni, amit nagyon sajnálok.
Hazaérve sokat gondolkodtam, mi lesz velünk jövőre...lesz e több piknikünk. De rájöttem ez még a jövő kérdése. Addig is pihenjük a piknik fáradalmait.
A vízből kijöve Digit szabadlábra engedtük próba képpen, és megtörtént a nap csoda. Lenyugodva rohangált a kutyákkal, főleg a francia lányokkal. A fiúkra még mindig néha mérges volt, és az angolokat egyáltalán nem viselte el. Nagy szerelem szövődött Diegó és Gina a kis bézs bulldog között, amit öröm volt látni. Az első nap végére azért már szinte ismert bennünket mindenki, hiszen mást sem lehetett hallani: Digi nem, Diego nem szabad, Digike gyere ide...
Persze a gyógyszert este már nem adtam be neki, és az alvás sem volt valami kényelmes, ugyanis a sátrat nem lehetett úgy lezárni, hogy ne tudjanak kimenni a kutyik. Mivel nem akartuk, hogy reggelre a fél sátor tábort szétszedje Digike, így pórázra raktuk és a kezemre kötve aludtunk.
Másnap reggel mivel a szombati nap ígért rengeteg kutyát, reggel ismét kapott egy tabit a gyógyszerből. Ám szombaton nem nyugodott le csak a lányok közelében, és csak akkor amikor vizes volt. Az összes fiúnak neki akart menni. Folyamatosan morgott és ugatott és ha pórázon volt végig őrjöngte az egészet. Sokszor kellett felkapni a hámjánál fogva, mert féltünk nehogy megharapjon más kutyát. Végül is a szombati nap végére Diego lett a Panoráma Kemping réme. Folyamatosan balhézott, csak akkor nyugodott meg ha a sátornál voltunk, de akkor is csak addig, míg nem jött valaki a közelünkbe.
A harmadik nap végére már mindenki tudta Diego közelébe jobb ha nem engedi a kutyáját.
Molly a mi kis nyugodt csajunk mind a három nap szabadon ismerkedett, játszott mindenkivel. Nagyon büszkék voltunk rá. Igaz Digike jó pillanataiba is dagadt a májam, hogy tud ő ilyen is lenni.
Alapjába véve nagyon jónak találtam a pikniket. Sokat mondtam Diegonak: Ha nem lennél gyagyás és nem bántanál másokat te is milyen jól éreznéd magad. Sok szép élmény jutott így is nekünk. Láttuk hogyan úsznak, csajoznak és pasiznak, játszanak. Csodálatosan szép látvány volt az hihetetlen élmény az égi lámpás felengedése.
Sajnos viszont ismerkedni nem nagyon tudtunk Diego temperamentuma miatt, és az interneten megismert ismerősökkel sem tudtunk nagyon ismerkedni, amit nagyon sajnálok.
Hazaérve sokat gondolkodtam, mi lesz velünk jövőre...lesz e több piknikünk. De rájöttem ez még a jövő kérdése. Addig is pihenjük a piknik fáradalmait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése