Tüzelésről pár szót...

Íme a legújabb hírek a tüzelésről. Hol is kezdjem...
Mollyika Szeptember első hetében kezdett el tüzelni,mely eseményt megelőzte a cicik és a nemi szervek dagadása. Ám a tényleges tüzelésnek jelét az ágyában éktelenkedő vértócsáról vettük észre. Mivel előzetesen már volt neki egy kis előtüzelése, így beszereztünk neki egy tüzelőbugyit, amit az első jelek megjelenésekor rá is adtunk.
Mivel nem szerettük volna ha anyai örömök elé néz, így a tüzelés minden napján bugyit adtunk rá. Nagyon viccesen nézett ki. Mivel a bugyikat elég sűrűn kellett cserélni, kaki és pisi miatt, amit előszeretettel küldött nekünk a bugyiba, így sokszor gyerekbugyi volt ráerősítve gumival a hámjára.
Az első héten nem is volt baj, sőt még a második héten sem lett volna probléma, ha nem kellett volna magukra hagyni a kutyókat. 1 órára maradtak itthon, és mire hazaértünk Mollykán nem volt bugyi. Kicsit megijedtünk és naptárba jegyeztük a napot, ha valami baj lenne, tudjuk mikor történt.
A következő 2 hét viszont rémálomba illő volt. A kutyákat teljesen szét kellett választani, mert Diego nem birt a férfiasságával. Így Mollykáéknak időszakosan apájához kellett költözniük. Majd egy hetet mi is az otthontól távol töltöttünk emiatt. Tulajdon kép elég húzós egy hónap volt. A kutyák is megszenvedték az egészet, és egymás hiánya is észlelhető volt.

Jelenleg:
Mollyka több mint 3 hete nem tüzel, ám a mellduzzanat egyre csak nől és a kiscsaj is kerekebb. Úgyhogy most megy az aggodalom, hogy a véletlenül lekerült bugyis eset után "nagyszülők" leszünk e. Potenciális apajelölt csak egy van, méghozzá az uncsitesó, de mi még mindig bízunk abban, hogy ez a tüzelés következménye.
Tegnap is azt mondta a doki bácsija, hogy vemhességet még nem tudja megállapítani, lehet az első tüzelés következménye vagy esetleg állvemhesség is. Biztosat mához egy hétre tudunk, amikor is ultrahangra megy a nagylány. Addig is bízunk abban, hogy nincsenek pocaklakók benne.