Szeretet


"
Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
Anatole France

2010. június 29., kedd

Malac vagy Boxer???


Néha elgondolkodom az emberek reakcióin, mikor sétáltatjuk a kutyákat. Ekkor kell rájönnöm, hogy nagy az isten állatkertje. Mikor kicsik voltak és sétáltattuk őket, azok az emberek akik nem ismerték ezt a fajta kutyát egyszerűen le malacozták. Ha kabát volt rajta a hidegben, akkor kinevették, mert nem láttak még kabátba öltöztetett malacot.
Volt olyan ismerősöm aki mikor elsőnek meglátta, szó szerint ezt mondta: "Na ne már!! Fúj de ocsmány! Ezt ti komolyan gondoljátok! És ez tetszik nektek, vagy csak hülyéskedtek."
De mi mindig kitartottunk a kicsikéink mellett, hiszen ők a mindeneink, mondhat bárki bármit, mi szerelmesek vagyunk a fajtába, és már csak mosolygunk a hülyeségeken.
De amit 2 nappal ezelőtt hallottam az tényleg túl tesz az emberi butaságon.: Reggel 7 óra után sétáltunk haza páromtól Diegóval, mikor is jött velünk szemben a járdán két suhanc 15-16 év körüli srác. Mi persze megálltunk és elengedtük őket. Erre az egyik ránéz és megszólalt: De szép boxer!!!!
Azt kell hogy mondjam nagyon poénos volt. Az emberek reakciói mindig nagyon viccesek, de ez azért már elég durva volt. Sokszor mikor sétálunk velük oda jönnek hozzánk 5-6 éves gyerekek és kérdezik, hogy ez ugye francia bulldog, vagy megkérdezik milyen fajta. Sokan azt hiszik milyen csúnya és az feltételezik, hogy harapós fenevad. Pedig véleményem szerint a bulldogok a legszeretetreméltóbb és legszeretetéhesebb kutyák. Ezért imádjuk mi annyira őket!!:)

2010. június 25., péntek

Ez történt velünk a hónapban










Ebben a hónapban is minden úgy ment mint eddig a kutyák körül.

Betegeskedtünk Digivel, ugyanis a doktor nem tudott mit kezdeni a vakaródzásával, a bűzmirigy gyulladása után. Így allergiásnak lettünk titulálva, ami egy újabb tápváltást hozott magával. Most már hipoallergén tápot kapnak a kutyik. Szerencsére nagyon szeretik, de Digi gondjai nem szűntek így sem. A bolhairtó cseppek ellenére bolhás lett és utána már bolha allergiára gyanakodott a doki, de igazából semmi hasznosat nem tudott mondani. Természetesen azonnal felvettük a harcot a bolhák ellen és lekezeltük egy nagyon jó szerrel (nem szeretném reklámozni), amitől most nem találok benne bolhát, de sajnos ugyan úgy vakaródzik. Most már csak a szúnyogokra tudunk gyanakodni a vakaródzás terén, mivel a popója felett van egy elkapart púpja, így gondoljuk, hogy most már a szúnyogok a hunyók, ugyanis a rengeteg eső miatt kiirthatatlanok. Persze nem elég nekünk a folyamatos betegeskedés, még Mollyka is segített rajtunk, ugyanis a kis gyagyás csajszi a játék hevében kiharapta Digike pofiját. Most már kezd helyre jönni végre az arca, de a sok betegeskedés ellenére örömmel jelenthetem a családunkba érkezésekor reménytelenül beteg kutya, Mollyka, makk egészséges és virgoncabb mint valaha.

Másik esemény ami folyamatban van nálunk, az Mollyka tüzelése. Már vagy 3 hete a fiúk körberajongják és magukévá akarják tenni a kis csajt, úgyhogy most nagy az izgalom, hogy mikor kezd el tüzelni. Jó volna ha még bírná egy kicsit, ugyanis készülünk a kutyókkal egy nagyszabású kutyás rendezvényre, a BULLDOG PIKNIKRE. Tisztára be vagyunk sózva és már a visszaszámlálás is elkezdődött, hiszen két hét múlva találkozhatunk ismeretlen ismerősökkel és Mollyt is nagyon szeretnénk magunkkal vinni erre a fantasztikus rendezvényre, amire már fél éve várunk, de ha a tüzelése az elkövetkezendő két hétben megkezdődik, sajnos itthon kell hagynunk szegénykémet.



A culiknak is tetszett a sátor kinyitva, egyből ki is próbálták:)





(Campturist-ezzel megyünk a piknikre)

A hónapban a változékony időjárás sem kímélt bennünket. Hol meleg volt nagyon,hol meg esett az eső, amit a kutyák nagyon nehezen bírtak. Mollyika fürdőzött a nagy melegbe a számukra feltöltött lavorban, Digi pedig szenvedett mert ő csak a pocsolyákban szeret fürdeni, amúgy ő nem szereti a vizet. A meleg napokban nagyon féltettük őket, főleg Diego bírja nehezen a meleget, őt éjszaka is ha úgy adódott vizes ruházni kellett, mivel jobb ötletünk nem volt hogyan hűtsük. Az esős napokat többnyire végigaludták, és ha kiszabadultak végre a lakásból boldogan játszottak kint az udvaron.

Úgy gondolom nagyjából ez történt velünk a hónapban és persze most volt egy fontos dátum, júliusban volt fél éve hogy 360 fokos fordulatot vett az életünk a kutyák érkezésével, és ezt nagyon köszönöm a sorsnak, hiszen ha mi nem vagyunk akkor és ott ahol,akkor most nem lehetne velünk a mi " kamasz fiúnk". Mollyit pedig az internetnek köszönhetjük, ami megint egy csoda, hiszen mi voltunk a megmentői, olyan körülmények között tartották.

Már csak egyetlen mondat: Még 12 nap és BULLDOG PIKNIK, irány Velence!!!!















2010. május 21., péntek

Kutyacsókok

Mi ennyire szeretjük egymást!!!




Lakásfogság

Az esős napok miatt elég nehezen bírunk a kutyákkal, hiszen elég keveset tudnak kint mozogni, sétálni meg egyáltalán nem tudtunk elmenni, így a lakás válik csatatérré. De tanúskodjon a videó:

2010. május 17., hétfő

Esős napok

Mivel mostanában elégé kijutott az esőből és hétvégente a két kis apróság külön tölti az idejét, így a 2 napja szakadó eső miatt Digike egész nap csak henyél, alszik, pihen, fetreng, unatkozik, de tanúskodjanak erről a képek:

























2010. május 15., szombat

Fránya bűzmirigy

Ez a téma egy nagyon kényes ügy, ugyanis nekünk havi szinten kell megbántani a kutyák popsiját, mert máskülönben nagyon begyűlik a bűzmirigyük. Ez a havi nyomatás áprilisban is megtörtént Digikénél, Mollynál 2 hónapja volt esedékes. Mégis meggyűlt a bajunk vele. Már a hét elejétől kezdve nagyon vakaróztak a kutyók, így ma ellátogattunk a doktor bácsihoz. Mondanom sem kell a tünetek (hátvakarás tárgyakhoz, hempergés-vakaródzás a földön, szem-fül vakarása, mancsok rágása) után a doktor bácsi egyből a bűzmirigyet vizsgálta. Diego volt az első, bár remegett az asztalon mint a kocsonya, mégis ő egy igazi erős fiú volt.Nem nyafogott, nem kapálódzott, tűrte hogy a doki bácsi megbántsa a nemesebbik felét. Nála ki is derült, hogy be van gyulladva a bűzmirigye, így még egy injekcióra is vendég volt, de ez fontos a gyógyulás szempontjából. Ezután ugyanezekkel a tünetekkel került a vizsgálóra Mollyka is. Mivel nagyon kicsi a feneke, a doki alig tudott hozzáférni a bűzmirigyéhez. Szegény csaj, ezt már nagyon rosszul tűrte, morgott meg nyafizott egész végig. Persze ez a művelet valljuk be nem lehet valami kellemes. A lényeg a lényeg, Mollyinak is be van gyulladva a bűzmirigye, így ő is kapott egy szurit. Sajnos azt mondta a doki, hogy lehet még sűrűbben kell nyomkodni a feneküket, mert elégé hajlamos a mirigyük a túltermelésre. Mindenesetre az injekciótól javulást várunk, mert ha nem, akkor kedden még egy injekcióra visszavár bennünket a doktor bácsi.








2010. május 7., péntek

Amikor még kissrác voltam

Találtam egy nagyon aranyos videót Diegoról. Itt még egy vagy talán kettő hete volt nálunk és December végén Január elején készült s ekkor még mindene a műanyag flakon volt.

Férfias dolgok

Örömmel jelenthetem Diego nagyfiú kezd lenni, hiszen már sétáink alatt többször is megpróbálkozott a felemelt lábbal való pisiléssel!!:)
Ám ez a nagy változás, a férfiúi mivoltára ébredés Foltinál a pupa (puli és palotapincsi keverék) kutyánkon is megmutatkozik. Sajnos a régi jó barátságnak vége, mert Folti állandóan támadásba lendül Diego ellen, mivel kiderült számára, hogy Digi is fiú és Folti akar lenni az úr a háznál, hiszen elsőbbség jogát élvezi (ő nálunk született). Most már eljutottunk arra a szintre, hogy Digi séta után kúszva jön be az udvarra és ha meglátja Foltit azonnal lefekszik elé, ami sajnos nem védi meg, mert Folti így is nekimegy és bátja. Ezért sajnos nem lehet együtt hagyni őket egyedül, és ha elmegyünk Foltit be kell csukni a ketrecébe, ami nem túl barátságos, de készül neki már a kényelmesebb kutyakennel. Hát úgy néz ki Digike elég anyás lett és nem marad meg nélkülem az udvaron. Jó időben is inkább bent alszik ott ahol én vagyok. Remélem ez a vita rendeződik, vagy Digi megnyugszik egy kicsit, mert most elégé fél mindentől.






Ilyenek voltak régen:(

Diego és a kullancs

Mivel kijött a jó idő és persze május van, Diego és apája na meg a nagybácsija pasis bulit tartottak és elmentek májusfa nézőbe, így történt az, hogy hazaérve két kullancsot sikerült leszednem a drágámról. Hál istennek csak a szőrén mászkáltak, ám a mindennapos turkálódás és ellenőrzés ezzel el is indult. Másnap kimentünk a kertbe, ugyanis elkezdődött a nyári szezonnal a kerti munkálódás és Digikét is kivittük magunkkal.






Kertben készült (hűsölt a kocsi árnyékában)


Mivel rég voltunk kint, elég nagy fű volt és hát persze az esti Digi vs. anya bújás után én is összeszedtem egy kullancsot. Két nap múlva ismét kertben jártunk, minek következménye az lett, hogy Diego füle tövébe fúródott egy kullancs. Mondanom sem kell én a nagyszájú aki még tanult is a kullancs kiszedéséről, hozzá sem mert nyúlni, mert ez doktor bácsi feladata. Délután 4-kor már a rendelőben voltunk. A doktor bácsi gyorsan kiszedte a kullancsot és azt állapította meg hogy nem él, amin csodálkoztunk, hiszen az általunk használt bolha és kullancs irtónak a kullancsra való hatása már lejárt.Na mind egy, az volt a lényeg hogy nem szívott vért, de attól még megfigyelés alatt tartom Digikét. Persze azóta már rengeteg cikket elolvastam a kullancsról, na és persze azonnal vettünk kullancsirtó folyadékot, ami egy hónapig hat.



Jól megérdemelt pihenés a kedvenc plüssel

2010. április 9., péntek

Játék a szabadban

Itt a tavasz


Mióta kijött a jó idő Digivel és Mollyval nem lehet a lakásban bírni. Napjuk nagy részét az udvaron játszva, őrjöngve töltik, csak szundizni és enni jönnek be a házba. A játékaikat kiköltöztettük, így a buli mehet éjjel nappal, sőt kaptak asztalos "keresztaputól" spéci kutyaházakat is, amikkel még ismerkednek. Az udvaron töltött játékukról íme néhány kép:





























2010. április 6., kedd

Tőserdőn kirándultunk


Húsvét hétfőn kirándulni mentünk Lakitelek-Tőserdőre, a Tiszához. Délután 15 órakor indultunk 2 kocsival, ugyanis jöttek velünk húgaim-párostól, és sógornőmék. Azért mentünk ide, mert rég nem látott barátnőmékkel találkoztunk itt, aki Dublinban dolgozik és most jött haza pár napra. Mivel itthon csak felhős idő volt, úgy döntöttünk visszük a kutyákat is, had legyen egy szép élmény nekik. Igen ám, de azzal nem számoltunk, hogy útközbe hatalmas eső kap el bennünket. Így ez a kirándulás sajnos fél siker volt, ugyanis bár én találkoztam Ágival és végre személyesen beszélgethettünk, addig a picurok bőrig áztak pár perc alatt. Beültünk egy fedett részre a parton és mindenki magához vette a kutyiját melegítés céljából. Egy jó órát voltunk lent, majd indultunk haza. Még szerencse, hogy volt két takaró és a kutyákat azzal bugyoláltuk be, nehogy megfázzanak, meg ezerrel fűtöttünk a kocsikba. Hát a kutyák részéről sajnos azt kell mondanom, hogy nem volt jó ötlet elvinni őket, mert rossz volt az idő, ezért tanulságos volt a kirándulás.Legközelebb csak verőfényes napsütésben indulunk velük kirándulni, de egy biztos Tőserdőre még visszamegyünk, mert jó időben nagy élmény vár Digire és Mollykára.












Húsvéti ajándékok

Mivel a húsvét nem csak nekünk ünnep, hanem a kutyóknak is, így úgy gondoltuk meglepjük őket pár aprósággal. Húsvét reggelén kapták meg az ajándékokat. Előre kaptak kék és rózsaszín nemnek megfelelő etető tálakat. Húsvét napján kaptak tőlem, húgimtól és anyától: jutalomfalatokat, rágócsontokat és gumi játékokat, amik nagy örömünkre sípolnak is. Digike sípolós labdát kapott, Mollyika meg tehenet, de a képek magukért beszélnek:











Kutyaiskolába járunk


Mivel Diego kicsit vérmes a sétáltatások alatt és eléggé fogja az idegen kutyákat, így úgy döntöttünk megpróbálkozunk a kutyaiskolával. Immáron második alkalommal jártunk a kutyasuliba, több kevesebb sikerrel. Minden szombaton 15 órától van iskola, ahol engedelmességi és ügyességi feladatokat csinálunk a kicsivel. Csibészeltetést nem szerettem volna, hiszen kicsim nem házőrző, hanem házi kedvenc.
Az engedelmességi kiképzés során tanuljuk a lábhoz, ül, fekszik, hozzám vezényszavakat, valamint a kutya közömbösítést. Mindkét alkalommal sok új inger érte Diegot, ám még mindig fogja a kutyákat. Mi vagyunk a legfiatalabbak és a legkisebbek is, így vérmérsékleténél fogva elégé nehéz a tanulás, főleg hogy nem ránk, hanem a körülötte lévő kutyákra figyel. Remélem sikeres lesz a kutyasuli és a pici lelke megnyugszik, bár ha belegondolok, hogy egy kutya és neki nem feltétlen kell szeretnie a többi kutyát..., de egy próbát megér, hiszen készülünk a júliusi buldog piknikre Velencére, ahol nem volna szerencsés ha közel 250 kutya között őrjöngne.
Képek sajnos még nem készültek, de ha lesz akkor feltöltöm!