Hát eljött december 24-ek és én úgy vártam az ajándékozást mint egy kisgyerek, mert a karácsony számomra a legszebb ünnep, na meg kapok sok-sok ajándékot. Nálunk a szenteste úgy zajlik, hogy 24-én délben pároméknál van ajándékozás, este pedig nálunk. Ez idén is így történt. Átmentem Jociékhoz, hogy felvegyem a karácsonyi ajándékot. Különösebben nem izgatott mit kapok, mert meg volt beszélve, hogy routert vesz a laptop-hoz, hogy nálam is legyen net. Fél 12-re értem oda, lepakoltam és felmentem a szobába a mamuszomért. Kicsit furcsállottam, mert mindenki kíváncsian jött utánam a szobába. Akkor már gondoltam, hogy ennek oka van...
Elfordítottam a fejem, hogy szétnézzek a szobában, és akkor megpillantottam őt....a rókán feküdt Diego.
Hirtelen megijedtem, ugrottam egy nagyot majd odamentem és csak annyit kérdeztem, hogy ő az enyém e, és hogy haza vihetem e.
Persze hogy az enyém volt... Feküdt csak a rókán bánatos szemekkel, mert aznap vált el anyucitól, és nagyon félt. Kék szalag volt a nyakában és kaptam hozzá egy kutya kosarat is, ahová befektettük és levittük a nappaliba. Hát szegény ki sem kelt a kosárból, nagyon félt. Mivel tudtam, hogy nincs semmi étel amivel meg tudnám etetni és 2 órától még 2 napig nem lesz nyitva bolt, kocsiba ültünk és kimentünk a tesco-ba, kutyatápot és konzervet venni. Miután beszereztük a sok finomságot hazamentünk Jociékhoz és átadtuk a többi ajándékot is. Mondanom sem kell kaptunk (Diego és én) pórázt, hogy tudjam sétálni vinni a kicsit. Miután megebédeltünk hazamentünk hozzánk bemutatni Digikét az otthoniaknak is. A nap további része nagyon sűrű volt, egy csomó helyre mentünk még a családi ajándékátadás előtt vendégségbe, de mindenhova vittük magunkkal Digikét. Mindenki nagyon aranyosnak találta, de szegény még mindig nagyon félt és nem jött ki a kosarából. A karácsony gyorsan eltelt, de elmondhatom ez volt életem legszebb karácsonya és legfantasztikusabb ajándéka. Köszönöm drágám!!
Diego
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése