Megkönnyebülve...

A tegnapi ultrahangon kiderült, hogy háll istennek nincsenek kiskutyák. A doki valamit félre nézett, mert nem talált tegnap Mollyban sem ultrahanggal, sem tapintással kölyköket. Jelenlegi meglátása: ÁLVEMHES.

Kiskutya születik...

Bekövetkezett az amit senki sem szeretett volna. Doktor bácsi ultrahangos vizsgálattal két kis buldogot biztosan látott, úgyhogy már biztosan nagyszülők leszünk. Mollyka az 5.héten van, még négy hetünk van felkészülni a kicsik fogadására. Elméletileg November 15-16-17. körül érkeznek a picik, császárral, mivel Mollyka nagyon picike és kevés az esélye a sima ellésnek, s nem is szeretnének a gazdik semmit sem kockáztatni.

A kutyák érkezése vegyes érzelmekben gazdag, hiszen örülünk is nekik, meg nem is. Anyukájuk nagyon fiatal még hozzájuk, és mindenki várni akart még egy évet, de az a fránya bugyi mégis csak lekerült... Elég nagy következményeket okozva. Nem éljük bele magunkat, mert még semmi sem biztos a kicsikkel kapcsolatban. De ha már ez történt, abban reménykedünk, hogy életképesek lesznek a picik, és Mollyka nem hiába szenved értük. A vemhesség szakaszairól pedig egy következő bejegyzésben ismerkedhetnek meg azok akik figyelemmel követik a bulldogságok életét.

Mollyka elmúlt egy éve a gazdik szemével

Gyorsan eltelt 1 év. Kicsikénk februárban került hozzánk, azóta boldogítja életünket.

Első időszakban, csak a jó oldaladat mutattad, de ahogy hozzánk nőttél megmutattad milyen is vagy. Sok jót és sok rossz dolgot csináltál, de szerencsére s sok szétrágott játék és tárgy mellett is elfogadtak téged olyannak amilyen vagy. Igaz apa nem volt eleinte kibékülve veled, hiszen többet foglalkoztam veled, mint vele, de most ő az aki többet kényeztet, játszik veled, hiszen te vagy az ő "kislánya". Sok helyen voltunk veled, és minden perce szép olt ennek az évnek. Legnagyobb élménye életednek a Bulldog Piknik volt, hiszen ez volt az első közös nyaralásunk. Nagyon jól viselkedtél, szinte még féltél is a kutyáktól, ám saját köreidben nagyon jól érezted magad. Igazi játékos csajszivá váltál és sok mindenre megtanítottál bennünket. Hihetetlenül szeretünk téged, s csak egyet kívánhatunk, ami minden gazdi álma: Legyél még sok-sok évet velünk.

Tüzelésről pár szót...

Íme a legújabb hírek a tüzelésről. Hol is kezdjem...
Mollyika Szeptember első hetében kezdett el tüzelni,mely eseményt megelőzte a cicik és a nemi szervek dagadása. Ám a tényleges tüzelésnek jelét az ágyában éktelenkedő vértócsáról vettük észre. Mivel előzetesen már volt neki egy kis előtüzelése, így beszereztünk neki egy tüzelőbugyit, amit az első jelek megjelenésekor rá is adtunk.
Mivel nem szerettük volna ha anyai örömök elé néz, így a tüzelés minden napján bugyit adtunk rá. Nagyon viccesen nézett ki. Mivel a bugyikat elég sűrűn kellett cserélni, kaki és pisi miatt, amit előszeretettel küldött nekünk a bugyiba, így sokszor gyerekbugyi volt ráerősítve gumival a hámjára.
Az első héten nem is volt baj, sőt még a második héten sem lett volna probléma, ha nem kellett volna magukra hagyni a kutyókat. 1 órára maradtak itthon, és mire hazaértünk Mollykán nem volt bugyi. Kicsit megijedtünk és naptárba jegyeztük a napot, ha valami baj lenne, tudjuk mikor történt.
A következő 2 hét viszont rémálomba illő volt. A kutyákat teljesen szét kellett választani, mert Diego nem birt a férfiasságával. Így Mollykáéknak időszakosan apájához kellett költözniük. Majd egy hetet mi is az otthontól távol töltöttünk emiatt. Tulajdon kép elég húzós egy hónap volt. A kutyák is megszenvedték az egészet, és egymás hiánya is észlelhető volt.

Jelenleg:
Mollyka több mint 3 hete nem tüzel, ám a mellduzzanat egyre csak nől és a kiscsaj is kerekebb. Úgyhogy most megy az aggodalom, hogy a véletlenül lekerült bugyis eset után "nagyszülők" leszünk e. Potenciális apajelölt csak egy van, méghozzá az uncsitesó, de mi még mindig bízunk abban, hogy ez a tüzelés következménye.
Tegnap is azt mondta a doki bácsija, hogy vemhességet még nem tudja megállapítani, lehet az első tüzelés következménye vagy esetleg állvemhesség is. Biztosat mához egy hétre tudunk, amikor is ultrahangra megy a nagylány. Addig is bízunk abban, hogy nincsenek pocaklakók benne.

Isten éltessen Mollyka!

Ez a bejegyzés nem az én tisztségem volna, de mivel én vagyok a Kerimamija, ezért mégis csak illene megköszönteni a kis bulldogságot, és ha minden igaz hugi a hétvégén összegzi egy bejegyzésben az eltelt egy évet.

Igen ezen a héten is ünnepeltünk, méghozzá kettős ünnep volt, hiszen nem csak Mollyka ünnepelte 5-én a szülinapját, hanem anyukája is.

SOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT MOLLYKA!

Eltelt 1 év ! :)

Boldog Születésnapot Diego!

Drága Digikém!

Hihetetlennek tűnik, de el telt egy év, mióta megszületettél. Tehát most már kutyaévekből átváltva, emberi években mérve kisiskolás korba léptél. :)
9 hónapja élsz velünk, és ez az idő elmondhatatlan és leírhatatlan pillanatokat tartogatott számunkra. Rengeteg dolgot éltünk meg együtt, ami akár jó, akár rossz volt, mindig ott voltunk egymásnak (no meg persze apa is ott volt). Mindenki élete megváltozott, az érkezéseddel. Gazdival mi így lettünk igazi család, és te olyan oldalát hozta ki belőle, amit jó volt és még jó ma is látni. Elmondani nem lehet, sőt körülírni sem, hogy mennyire szeretlek/ szeretünk. Te vagy a mi kisfiúnk. Kutyából igazi családtaggá váltál, és azt hiszem kijelenthetem mindenki nagyon szeret (na meg persze Mollykát is).
Olyan sok mindent lehetne egy év leforgása alatt írni rólad, de mi tudunk mindent egymásról, és a sok emléket leírni sem lehetne. Szeretném ha ez a nap nagyon szép volna a számodra, bár pont ma nem lehetünk annyit együtt, amennyit szeretnénk. De tudod én mindig ott vagyok veled és mivel ez a te napod kicsikém, szeretnék SOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánni!! Kívánom/kívánjuk, hogy sok csodálatos évet tölthess a családunkban.

Puszi: "Anya"

Ui: Legnagyobb hálánk anyukádnak és apukádnak hogy összehoztak nekünk téged!

Buldog Névnapot!!

Ma van a két kis vacak bulldogság névnapja. A névválasztás úgy esett, hogy tudtunkon kívül, olyan neveket választottunk nekik, melynek ünneplése egy napra esik. Ezen esemény alkalmából BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK DIEGO&MOLLY!

Puszi: Anya (Keri mami)

Molly vs. Gömböc

Kislányból nagylány

Hogy tellik az idő! A mi kis szemünk fényei még most voltak kis kölykök, és lám, mára már az én egyetlen kis "Keresztlányom" is felnőtt korba lépet. Elkezdődött ugyan is az amire már a bulldog piknik előtt óta készültünk, tüzelni kezdett a kisnagylány. Már 2 hónappal ezelőtt is készültünk erre a pillanatra, ugyanis a Bulldog Piknik után arra utaló jeleket mutatott, hogy nagylánnyá válik, ám akkor csak riogatott bennünket. Az az időszak elég nehéz volt, hiszen Diego folyamatosan molesztálta, amire támadással válaszolt. Akkor hugiék bevásároltak neki gyerekbugyiból és tüzelőbugyiból egyaránt, ám csak vaklárma volt.
Most viszont a héten megkezdődött Mollykánk tüzelése, ami a következő hetek nehézségeit jelenti. Molly nem lett és nem is lesz ivartalanítva. Mivel a húgomék kutyija, így erről ők döntenek, de én úgy tudom jövőre szeretnék bepároztatni, hogy legalább egyszer megismerje az anyai örömöket (kínokat).
A tüzelése még nagyon az elején tart, ez a 4. napja. Minden nap megkapja a kis kiegészítőjét, a bugyiját, ami a nap végére előfordul, hogy a 4-5 darab. Egyenlőre hiába engedjük ki wc-re napközben, előszeretettel a bugyiba kakil/pisil. Persze ezt az ajándékot általában nekem készíti.
Így most törekszünk megóvni őt a fiúktól, reményeink szerint sikerrel. Diego szegénykém minden nap elég férfias, és bőven molesztálja a kis csajszikát. A kiskutyákhoz pedig még túl fiatal és szelebúrdi Mollyka. A bugyi viszont nagyon csinin áll rajta.

A tüzelés lefolyásáról és minden nehézségről pedig tüzetesebb bejegyzést készítek majd, ha minden lecsengett.

Nyaralunk!

Diegó Bogácson!

Bogácson Nyaraltunk!!

Ez a nyár is gyorsan eltelt, és mi a Velencei Bulldog Pikniket neveztük ki nyaralásnak. Nagy szerencsénkre be tudtunk iktatni még egy "nyaralást", az Augusztus 20-i hosszú hétvégére. Ismét a Campturist-tal mentünk, hiszen ezt direkt azért vásároltuk, hogy Diegot is magunkkal tudjuk vinni, bárhová ahová megyünk. És hát a kempingek szívesebben fogadják a kutyákat, mint a magánházak, panziók.

Augusztus 20-án reggel indultunk, úti célunk Bogács volt, azon belül is a Jurta kemping, amely a Bogácsi Termálfürdő területén helyezkedett el. Öten mentünk: mi hárman és anyukámék. Mollyikáék most nem jöttek velünk. Reggel szokásosan úgy jött össze, hogy nem tudtunk korán indulni, pedig Digi miatt jó lett volna. Az utat odafelé elég kellemesen viselte, és csak egyszer kellett megállni, mert nagyon jól bírta a meleget. Most hál istennek nem ugrált össze vissza a kocsiba áés nem karmolt halálra a mancsaival, ugyanis vásároltunk neki autós biztonsági övet, miáltal lekorlátoztuk egy kicsit a mozgásterét. Egyébként elég jó kis találmány, csak még egy kicsit alakításra szorul.
Az út 2 és fél óra volt és 10 órára értünk a kempinghez. Már a recepciónál kicsit felbosszantottak, ugyanis Diegonak idegen volt a környék, az emberek, és persze kutya módjára ugatással panaszkodta el bánatát. Erre a recepciós csaj megkérdezte, hogy van e nálunk szájkosár, meg hogy harap e. Elmondtam neki, hogy eddig nem bántott senkit, de egyébként minden papírja nálunk van, és magamban mérgelődtem, hogy hogyan képzeli, erre a fajtára honnan vegyek szájkosarat. De ez azért is nagyon bosszantó volt, hiszen egy kempingbe ahová kutyát is be lehet vinni,mint náluk is szolgáltatás közé tartozott, nem tudom miért rögtön ezzel indítanak, ha már ugat a kutya.
Végül is túléltük a recepciót és megkaptuk a sátorszámot, már csak helyet kellett keresnünk . Próbáltunk olyan helyet keresni, ami fák alatt van, és nem sok a napsütés a cucika miatt. Kb. 10 perc múlva megtaláltuk a helyünket, majd felállítottuk a sátrat és mindenki ment dolgára. Ki fürdeni, ki a színpadhoz (rendezvény volt a hétvégén a strandon is), ki Diegoval maradt, de Digivel mindig volt valaki.
Mondanom sem kell itt is nagyon védte a mamac a területét, és aki túl közel jött a sátorhoz jól megugatta. A bő két nap alatt sokat sétáltunk vele, ha nagyon meleg volt lelocsolva vittük sétálni. Megnéztük a közeli horgász tavat (két nap is), mert a tó előtt nagy füves völgy volt, ahol Diego szabadon rohangálhatott és nem volt pórázhoz kötve. Második nap lemerészkedtünk a tó partjára, ahol Digi nagy meglepetésünkre kb. ötször beleugrott a vízbe. Tetszett neki, hogy leér a lába. Sokat labdáztunk a völgyben és nagyokat sétáltunk, szétnéztünk a faluban is. Mindenki a csodájára járt, de persze megmaradt a fehér boxer fajtaismertető is. Egyik séta alkalmából betámadott bennünket egy kicsukott rottweiler is, de őt elintézte gazdi. 21-én este a Hintó Völgyi Pincesoron jártunk, ahol Charli koncertet hallgattunk és tűzijátékot néztünk. Tök bátor volt az én cucikám, mert nem félt a tűzijáték durrogástól, csak egy kicsit, és volt mikor ő is oda-oda nézett, mi is ez. 22-én 12 óráig kellett elhagyni a kempinget, így sajnos aznap is a nagy melegbe jöttünk haza a kutymorgóval. Hazafelé 3 -szor álltunk meg vizezni Digit, és már nagyon szenvedett, de szerencsésen hazaértünk vele.
Ez a rövid idő gyorsan eltelt és nagyon jól éreztük magunkat. Igaz Digi nem rohangálhatott szabadon a kempingben, de amennyit tehettük elengedtük és mászkálhatott, pórázzal a hámján. Én úgy gondolom hosszú volt az út, de neki is és nekünk is sokkal rosszabb lett volna ha otthon hagyjuk, hiszen így teljes a családunk. Próbáltam minél több időt vele lenni, csak esténként egy egy félórára mentem el mellőle a medencébe fürdeni, így sokat voltunk együtt, és a jó levegőn az étvágya is megjött végre.

Velencei Vizi foci :)

Betegség-betegség hátán

A Velencei piknik sem maradhatott el betegségek nélkül. Mondhatom egyébként is elég érzékenyek kutyusaink a különböző bőrbetegségekre, és tudtommal ez a fajta jellemzője is. Már mint, hogy érzékenyebben reagálnak a betegségekre. Hát mi kaptunk is belőle: egy kis gennyes bőrgyulladást és egy kis fülgyulladást.

Az egész hétfőn kezdődött. Akkor kezdett Diego arcán egy kis foltban gennyedzeni és levedzeni a bőr. Másnapra egyre nagyobb volt, de mivel lekéstük az orvos rendelését, így ma, azaz szerdán vittük el új állatorvoshoz. A doki nagyon rendes volt, sokkal jobbnak tűnik mint az előző dokink. Nagyon tüzetesen megvizsgálta Digit, ami persze nem annyira tetszett neki, ugyanis nagyon kivan a meleg miatt, meg attól ha "piszkálják". A bőrét megnézte és megállapította, hogy gennyes bőrgyulladása van, amit a viszketés okoz. A vakaródzás következményéből megsérült a bőre, amin egyébként is baktériumok vannak, és ez által jött létre ez a bőrbetegség. A rendelőben ezután kitakarította 3% os hiperol oldattal a sebet, ami már tenyérnyi nagyságúvá terjedt szét a pofiján, plusz kapott egy gyulladás csökkentő injekciót. Mivel a fülére is panaszkodtam, mert mióta hazajöttünk nagyon rázta a fejét a kutymorgó, így műszerekkel vizsgálni kezdte mind a két hallójáratát (ilyet az előző doki sosem csinált, esetleg csak simán belenézett a fülébe). A kukucskálásból megállapította, hogy nagyon érzékeny a füle, ami fülgyulladásra utal. A betegségek megállapítása után a doki felírt egy csomó gyógyszert.
A gyógyszerek a következők:
-tegnap injekció,
-Garason fülcseppet, amivel napi 3X kell csepegtetni,
-3%-os Hiperol oldatot, amivel napi egyszer kell NAGYON ÓVATOSAN átmosogatni a sebet
-Oxycort sprayt, ezzel is háromszor kell befújni a sebes felületet,
-és kapott antibiotikumként Synolux gyógyszert, ebből napi 2x felet kell kapnia.
Javasolta még a doki, hogy Oti Clean-el mossuk át 2 naponta a hallójáratát és a sebnél kicsit nyírjuk visszább a szőrt.

Mondanom sem kell az egész itthoni kezelés egy rémálom. Diego nagyon akaratos és már szinte ránk se hederít annyira utálhat bennünket, amiért ennyit "bántjuk". Ma reggel már annyira félt tőlem, hogy kirohant a lakásból a kapuig, és mikor utána mentem meghunyászkodva feküdt le elém. Nagyon sajnálom az én életemet, de muszáj ezt tennünk vele, hiszen csak a javát akarjuk, csak kár, hogy ezt ő nem érti.

Velencei Bulldog Piknik 2010 képekben